A közeli környezetem pedig már jó ideje mást sem hallgat tőlem, minthogy ,,Rengeteg témáról szeretnék írni...de nem merek." Így nézett ki az én megfelelési kényszerem.
Fontosnak tartom, hogy az emberek beszéljenek erről a témáról, dolgozzanak magukon, küzdjenek meg ezzel a szörnnyel, mert rengeteg felesleges időt és energiát elvesz az életünk értékes perceiből. Arról nem is beszélve, hogy mennyi vastag falat húz közénk és az önmegvalósításunk közé.
Próbálok visszaemlékezni a megfelelési kényszerem legelejére, a kialakulás fázisára, de az a szörnyű, hogy ez a jelenség olyan rég óta az életem része (volt), hogy nem tudom, mikor kezdődött. Viszont azt tudom, hogy rengetegszer éreztem magamat kellemetlenül miatta.
Zavart, hogy genetikámból kifolyólag hiába próbálkoztam, sosem leszek az a nádszál vékony leányzó. Zavart, hogy nem mertem felszólalni órán, nehogy hülyének nézzenek. Zavart, hogy nem mertem smink nélkül utcára lépni. Zavart, hogy kismilliószor átgondoltam, mielőtt posztoltam volna bármit is a közösségi médiás felületeimre. De legfőképp az zavart, hogy az írásaimmal vagy nem tudtam rendesen haladni, vagy ha el is készültek, nem mertem kiadni őket a kezemből.
Természetesen a családom (főleg apukám) és a baráti köröm (Rolival az élen) nem győzték mondogatni nekem, hogy meg kell tanulnom elengednem ezeket a gondolataimat. Amiben abszolút igazuk is volt, viszont ők is nagyon jól tudták, hogy ez nem működik ilyen könnyen.
Gátlásaim kétségkívül akkor kezdtek feloldódni, mikor elkezdtem az egyetemet másfél évvel ezelőtt. (Egyébként, ha valaki megkérdezné tőlem, mit szeretek a legeslegjobban az ELTE Bölcsészkarában, tuti, hogy az első dolog, ami eszembe jutna, az az, hogy itt tényleg önmaga lehet az ember. Annyira nem foglalkoznak vele, hogy milyen ruhában vagy, hogy néz ki a hajad/sminked, és még sorolhatnám. Legyél jó fej, az a lényeg. Legalábbis eddig nekem ez volt a tapasztalatom.) Tehát igen, az egyetem számomra egy igazi "non-judging breakfast club", aminek köszönhetően lehetőségem nyílt a gátlásaimból épült fal lebontására.
Maradjunk annyiban, hogy ez egy hosszú procedúra, és bizony vannak még törmelékek, amiket el kell takarítanom, azonban örülök, hogy újra merek írni. Ebben sokat segítettek az újságírói munkák, illetve a @lelekbarack néven futó kis irodalmi Instagramom elindítása. És oké, én kezdem magamévá tenni ezt a ,,Ha mások nem értenek, szard le, hogy why" életérzést, de bele sem merek gondolni, hogy csak itthon hány ember küzdhet a megfelelési kényszer okozta terhekkel. Ami még ennél is szomorúbb: ki sem kell lépnem az utcára, hogy ilyen embereket találjak, elég felmennem a közösségi médiára. Hisz olyan könnyű az online térben egy hamis világot felépíteni. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy ez a social media világa előtt sem volt másképp. Látunk egy gondosan felépített képet arról, hogy mások milyen szépen élnek, milyen jól boldogulnak az életben, mennyi mindent elértek már, de azt gyakran elfelejtjük, hogy ők is hétköznapi emberek, emberi problémákkal. Sőt, sokszor ők is ugyanúgy megfelelési kényszerrel küzdenek.
Sok-sok év kellett hozzá bevallom, de most itt vagyok és vállalom aki vagyok. Tudom, hogy sosem lesz álomalakom, de már nem is érdekel, hiszen alapvetően odafigyelek az étkezésemre, amennyit tudok, sportolok (elsősorban a magam örömére), bátran viselek extrább sminket, de az sem izgat, ha épp smink nélkül töltöm el a napot. Imádom, hogy órákon már gond nélkül ki merem fejteni a véleményemet (annak meg külön örülök, hogy ennek köszönhetően mások is bátorságot merítenek a felszólaláshoz). Tudom, hogy messze nem vagyok tökéletes, ahogy telnek az évek, számomra is egyre több pozitív és negatív tulajdonságomra derül fény, viszont boldogsággal tölt el a tudat, hogy én én vagyok. Mondhatjuk úgy is, hogy egész jól összebarátkoztam magammal. (Végülis, a nap 24 órájából 24-et együtt töltünk, szóval jobb a békesség.)
Tehát én azt mondom, hogy Te aki ezt most olvasod (akár küzdesz a megfelelési kényszer valamely formájával, akár nem) nézz szét és örülj. Mert még egy olyan ember, mint Te, biztosan nincs. És ez szerintem baromi király. Ne akarj másoknak megfelelni! Egyetlen egy embernek kell megfelelned és az Te magad vagy. Hát nem csodálatos?! (De!) Szóval bármi is a nagy álmod, célod akár csak ezen a héten/hónapban/évben, ne hagyd hogy az általad kreált démonok visszarántsanak. Lépj ki a megszokott kis csigaházadból, higgy magadban és tegyél magadért. Hiszem, hogy elszántság kérdése csupán az egész!
Ölellek,
Lara
(A cím Soerii&Poolek feat Halott Pénz + Papp Szabi: Hétfő, szerda, szombat, kedd című számából, a képek a Pinterestről származnak. )
Megjegyzések
Megjegyzés küldése