Bécsi szelet 2. rész - maga az utazás

Ahogyan azt ígértem, magáról az utazásról is készültem nektek egy kis irománnyal, hiszen Bécs tökéletes úti cél azoknak, akik szeretnének kicsit kiruccanni külföldre, de nincs túl sok idejük vagy anyagi keretük rá.
Mi közlekedési eszköznek a Flixbus-t választottuk, hiszen szupergyors, kényelmes, rendelkezik wifivel és légkondival is, a jegy pedig oda-vissza 5600 forintba került. Révén, hogy a busz a város szélén rakott le minket, ezért első dolgunk volt egy 24 órás tömegközlekedési bérletet venni 8 euróért. (Mivel egy darab jegy 3 euróba kerül és szinte az egész várost körbemetróztuk a nap folyamán, ezért nekünk teljesen megérte.)
A Hundertwasser-háznál kezdtük a napunkat, amit mindannyian csak perceken át csodáltunk.


 Majd körülnéztünk a kis ajándék boltokban is. 


Ekkor már nagyon kérleltem a társaságot, hogy igyunk meg egy kávét, ugyanis az a sietős indulás miatt elmaradt. Így hát a következő megálló (mondanám azt, hogy valami hipszter kávézó volt, de sajnos nem volt időnk annyit kutakodni) a Starbucks volt. Nagyokat trécselve fogyasztottuk el a kávénkat, ami egy az egyben ugyanolyan volt, mint az itthoni. (Mily meglepő.)
Kávénkat felhörpintve pedig a pride következett, de mivel azt már elmeséltem az előző bejegyzésemben, így ugornék is a délutáni programokra, amik az én személyes kedvenceim voltak.
Életemben nem voltam a Práterben, így mikor beléptünk a kapun csak tátott szájjal kapkodtam a fejemet, mint valami kisgyerek. Végül megtaláltuk a tökéletes masinát, amit ki kellett próbálnunk. 90 méter magasba vitt fel, megforgatott párszor a város körül, majd mikorra már teljesen elmerültünk a látványban, ledobott minket. Szerintem életemben nem sikítottam és remegtem annyira, mint akkor. 


Csodálatos napunkat a Duna partján zártuk, ahol egy varázslatos kis virágoskertbe botlottunk, melyet a helyi civilek gondoztak.
Egy napra sajnos ennyi fért bele, de én úgy érzem, tényleg kihoztuk a lehető legtöbbet a rendelkezésünkre álló időből. 

Megjegyzések